Ki gondolná, hogy az ártatlanul kinn felejtett Mikulás csokik akár végzetessé is válhatnak kedvenceink számára? Több olyan eset is ismert, amikor az addig makkegészséges kutyus rászabadult erre a finom édességre, majd súlyos, esetleg menthetetlen állapotba került.

A mértéktelen csokievés extrém esetben még a kutya halálát is okozhatja. Ha nem figyelünk oda, megeshet, hogy kedvencünket egyszer csak elpusztulva találjuk. Mivel ez nagyon hirtelen következhet be, tévesen arra gondolhatunk, talán egy rejtett szívhiba vagy agyvérzés idézte elő a nem várt, szomorú eseményt. Vagy hogy az állat annyira megijedt valamitől vagy valakitől, hogy szörnyethalt. Esetleg egy ismeretlen, ezidáig új, nagyon gyors lefolyású vírusos megbetegedés végzett vele.

Lássuk csak, mi is az az anyag, ami ilyen nagy bajt okozhat: a theobromid.

A kutyát sokan családtagnak tekintjük, tehát megosztjuk vele mindennapi betevő csokinkat. Pláne az Ünnepek alatt! Hiszen akkor mi is „bűnözünk”, miért ne bűnözhetne velünk kedvenc barátunk? Ilyenkor mindenki dőzsöl, a kutya nasiztatás általánosan elterjed, és azt gondoljuk, ez megbocsátható. 

Csak ne ez legyen kedvencünk utolsó Karácsonya!

Természetesen nem mindegy, hogy milyen csokoládéból és mennyit fogyaszt el az állat. Általánosan elmondható, hogy minél keserűbb, feketébb a csoki, annál nagyobb a teobromid tartalma. Vagyis az étcsokoládé a legveszélyesebb: akár tízszer annyit is tartalmazhat ebből a káros anyagból, mint a tejcsokoládék. Általában 100 mg teobromid/kg az a mennyiség, ai már igen súlyos mérgezést tud okozni. Vagyis egy középtestű, 30 kg-os eb 3000 mg-tól lesz nagyon rosszul, de kevesebb mennyiség is diszkomfort érzetet válthat ki nála. Ha tehát túletettük csokival, és a kutya a sarokban gubbaszt, ne nevessük ki és intézzük el ennyivel: „Biztosan elcsapta a gyomrát a sok édesség, majd holnap jobban lesz”

A mérgezés tünetei igen változatosak, amelyek jelentkezhetnek néhány óra elteltével, vagy később, akár egy teljes nap múlva is. A csokoládé sokáig a gyomorban marad, de aztán felszívódik, és káros tartalma a véráramba kerül. Ennek köszönhető a hányás, hasmenés, vizelet-visszatartási zavar, hiperaktiviás, kialakulása, a felfokozott légzés vagy szívverés, izomremegés, görcsök, és akár a kóma is.

Antidótum, vagyis ellenszer a mérgezés ellen NEM ISMERETES! Az állatorvos nem tehet mást, mint megpróbálja megakadályozni a további felszívódást a gyomorból, és tünetileg kezelni az állatot, rendezve a kóros életműködést. Ha csupán 2 óra telt el a „bezabálás” óta, érdemes megpróbálkozni a hánytatással. Később már nincs értelme.

Természetesen a legjobb„ kezelés”, ha el sem jutunk idáig, és inkább teljes gőzzel megpróbáljuk megelőzni a bajt.

Aki pedig most szomorúan olvassa e sorokat, és nem tudja, mit csináljon majd, ha kedvence könyörögve, szívfacsaróan néz rá, miközben ő jóízűen tördeli a csokit, a következőket mondjuk: a kutya mindig is nagy boci szemekkel fogja figyelni, ahogy mi falatozunk  Akármit. Ha vanília pudingos töltött káposztát eszünk, akkor is. A kutya nem arra van berendezkedve, mint mi, emberek. Ő alapjában véve húsevő, nem pedig mindenevő. Pláne nem csokievő.

Ha mégis meg szeretnénk jutalmazni, vagy kivételesen nasival meglepni őt, válasszunk kutyák számára kifejlesztett jutalomfalatokat. Létezik kutyacsoki is, ami valójában csokoládé kinézetű nassolnivaló. Ezeket úgy állítják össze, hogy ne okozzon mérgezést és semmiféle egészségkárosítást. 

Persze ezek adására is igaz a MÉRTÉKLETESSÉG.

Halmay Dóra

Scroll to Top